A válasz fenti megállapításomra valószínűleg az lenne, hogy az online média nagyhatalom nem csinált semmi mást, csak tájékoztatta az Internetes vásárlással kapcsolatos törvényi változásokról és a jogaikról az olvasóit. Ez tulajdonképpen igaz is a cikk kb. ¼ részére és méghozzá annak a negyed részére, amelyet normál betűmérettel szedtek.

A „tájékoztató” túlnyomó része azonban arról szólt, hogyan lehet ezzekkel a jogokkal visszaélni. Az alapszöveghez képest hatalmas betűméretben jelennek meg tippek, példák és jó tanácsok arra vonatkozóan, hogyan verjük át a webáruházat üzemeltető vállalkozásokat. Szó szerint idézem, ha nem is az összes, de legalább a kedvenc nagybetűs mondataimat, kezdve mindjárt a cikk címével:

 „Kell egy fényképező a nyaraláshoz? Vegyen online, majd küldje vissza!”

„A legkirívóbb eset egy 400 ezer forintos gamer számítógép volt, amint péntekre kért a vevő, majd hétfőn visszahozta …”

 „…megrendelte a drága terméket egy webshopból, majd a munka után elállt a vásárlástól és visszaküldte.”

Vagyis miközben mi webáruházasok csak egymás között halkan beszélünk ezekről a dolgokról, mert nem szeretnénk ötleteket adni senkinek. addig mások nagybetűvel írandó  objektív tájékoztatásnak vélik ezeket a dolgokat.(Ezért nem is linkeltem be a cikket, de itt lehet megtalálni: http://index.hu/gazdasag/2014/07/23/webshophiszti/)

Mert mire is használjuk a kiemeléseket a szövegben? Arra, hogy nagyobb hangsúlyt adjunk a lényeges dolgoknak? Arra, hogy aki éppen csak átfutja az oldalt, ahhoz is eljutassuk a legfontosabb információt?

A kamarák hozzáállásának a bemutatása is csak fogyasztók számára lehet újdonság, akik leszűrhetik belőle, hogy a webáruházak teljesen kiszolgáltatottak és nincs az a szervezet, egyesület, vagy hatóság, amelyet érdekelne a problémájuk. Számunkra meg nem igazán van hír értéke a dolognak, mert mi tudjuk nagyon jól, hogy a kamarák 1 évben egyszer lépnek velünk kapcsolatba, amikor kiküldik az emlékeztetőt a regisztrációs díj befizetésének határidejéről.

A cikk zárszava pedig az egyik legnagyobb magyarországi Internetes kereskedő véleménye az ügyről, akit „nem érint hátrányosan a 14 napos elállás lehetősége, sőt erősíti a bizalmat …” Szerintem ez tökéletes PR szöveg, és még az is lehet, hogy valóban így is gondolják. Valószínűnek tartom, hogy minél nagyobb forgalma van egy cégnek, annál kevésbé érzékeny ezekre a dolgokra. Az is egyértelmű, hogy a termékkörtől is függ a visszaélések gyakorisága. A bemutatott esetek azonban egyértelműen jelzik a veszteségek létét és néhol nem is keveset. Ráadásul a törvény még friss és a java talán még hátra van, hiszen csak most kezdődik a fogyasztói „öntudatra ébredés”, főképpen az ilyen típusú cikkek hatására.

Egyetlen fontos dolog azonban kimaradt a nagy durranásnak szánt írásműből. Mégpedig az, hogy a veszteségeket valahogyan majd fedeznünk kell, és milyen más módon tehetnénk ezt meg, ha nem a számok alapján.

A veszteségeinket bele kell majd kalkulálnunk az árainkba.

Így aztán pontosan az fog történni, mint máshol a társadalmi mozgástérben:

az ügyeskedők által okozott kárt a tisztességes vásárlók fizetik meg

a magasabb árak révén. Úgy ahogy a tisztességes adózó fizeti be az adócsalók által okozott hiányt az államkasszába, és a tisztességes bérletes utas a bliccelők miatt kieső bevételt a közlekedési vállalatnál!

Remélem jól tanultam el a nagy és vastag betűk használatát a nálam tapasztaltabb íróktól.

Én azért kíváncsi lennék, hogy mikor jelenik meg olyan című cikk, hogy

Kevés a pénze a nyaralásra? Csaljon adót és élje át álmai vakációját!

Vagy esetleg:
Elutazna, de nem telik rá? Blicceljen a vonaton oda-vissza és gazdagabb lehet egy élménnyel!

Hogy ilyen cikk soha nem fog megjelenni? Miért? Mert az oroszlán bajszát nem húzgáljuk? Mert a „szakmai hozzáértésünk” egyik fontos eleme éppen az, hogy felmérjük, kinek a kárára csinálhatunk szenzációt kockázatmentesen?